VONE-SZOciális háló

2018.10.28.

“Te Bandó, akkor ez valójában nem a VONESZO otthona lesz, ugye?”

Máté barátommal beszélgettünk, és szuper meglátása volt a témában. Igen, amikor valamit nagyon értek, akkor nehezen magyarázom el. Valóban, a leendő otthonok nem a VONESZO otthonai lesznek. Én ezt nem szeretném. Én pont azért hoztam létre a VONESZO-t, hogy egy védőháló lehessen. A lényege, hogy tanítsuk meg az embereket – ebben az esetben a neveőszülőket – arra, hogy önállóan tudjanak létezni. Ők pedig – a mi közreműködésünkkel – átadhassák tudásukat a gyermekenek.

Mit jelent ez?

  1. Keresünk egy alkalmas ingatlant;
  2. keresünk egy alkalmas családot;
  3. keresünk velük közösen annyi gyermeket, amennyit be tudnak fogadni;
  4. segítünk a beindulásnál minden jogi ügy intézésében;
  5. segítünk a családnak a beköltözésben és a ház csinosításában;
  6. szakmai, emberi, baráti jelenléttel végigkisérjük a család életét;
  7. támogatási rendszert építünk ki számukra;
  8. családokkal és intézményekkel kapcsoljuk össze őket;
  9. majd fokozatosan elengedjük a kezüket.
  10. pontosan ITT olvashatsz erről.

Ez a model. Egyfajta háló, a VONE-SZOciális háló kiépítése a cél. Ezt a szót most találtam ki.

Azért fontos ezt hangúlyozni, mert ugyan csak Máté barátom nem értette a dolgot, de lehet, hogy többen vagytok, akiknek ez nem állt össze.

Annak idején nagyon nehezemre esett a kémi. Nagyapám, aki vegyész mérnök szárnyai alá vett. Két hétig tanultunk egy évzáró dolgozatra, ahol az volt a tét, hogy megbukom-e vagy sem. Témánk a szerves kémi volt. Utáltam. Amikor Nagyapa elkezdett velem erről beszélgetni, akkor már nem is volt olyan rémes. Mesélt arról, hogy hogyan talált fel ezt-azt, és mindezt a szerves kémia segítségével. Elmagyarázta a logikáját is, hogy mit miért neveünk úgy ahogy. Izgalmas kaland volt vele a tanulás.

Mai napig emlékszem mindenre, amit akkor megtanultunk, és meg is szerettem volna a szerves kémiát, ha nem az év végi tök utolsó dolgozatra készülünk. Ez után ugyanis soha többé nem volt kémia óra az életemben. A dolgozat? Hmm, ötös lett [más országok olvasóinak írom, hogy ez a legjobb jegy nálunk – a szerk.], és a tanár kiemelte, hogy érdekes módon – ugyan több ötös dolgozat is született- a Vitéz dolgozatánál érezte egyedül, hogy érti csíziót. Rendes ember volt Maknics tanár Úr, képzeljétek, nem kettes, hanem hármas lett az év végi jegyem. Miért? Mert leült velem egy felnőtt, és mesélt, majd tanított. Felfedezhettem azt a világot, amit Ő ismer. Átadta a tudását élvezettel, élmények során keresztül.

Nehéz elmesélni, hogy mit szeretnék. Nehéz. Nehezen adom át nektek, hogy mi a fenét keresek én Kárpátalján (meg úgy a szociális szektorban összeségében) és mit szeretnék ott pontosan. De én tudom, és remélem hamarosan ki is jön már belőlem.

Amit eddig tudok az az, hogy védőhálói szeretnénk lenni a kárpátaljai, aztán más területen élő rászoruló családoknak. Olyan háló, mint a szerves kémiában is van. Sok szénatom és oxigén, meg miegymás. Izgi vegyületek. Át szeretném adni azt a tudást (szociális munka, pszichodráma, szervezetfejlesztés, vezetéselmélet, coaching), ami már meg van nekem. Hiszem, hogy ez a legjobb helyen egy-egy gyermkeotthonban lesz.