Miért járunk Zsobokra?

2018.09.30.

“Színes est” Zsobokon, 2018 szeptember
Jobbról: Zsóka, Jani, Kingu, Márkó, Reni, Gábor, Katinka, Bandi

Két budapesti felkészítő alkalom után úgy éreztük, hogy ideje az önkéntesekkel az első “Színes est”-et megtartani Zsobokon. Az alkalom lényege az volt, hogy egész nap alkothattak a gyermekek és a nevelők, melyről este egy kiállítást rendeztünk.

28. alkalommal indultunk útnak. Ezen a hétvégén is az volt az elsődleges célunk, hogy olyan együttlét legyen, melyet közösen formálunk a résztvevőkkel.

Programunk elsődleges célcsoportja a nevelők, akik a gyermekekkel foglalkoznak. Szeretnénk, hogy szakmailag érett, friss nevelők foglalkozzanak a gyermekekkel. Most is ketten a nevelőkkel, heten pedig a gyermekkel foglalkoztak.

Számomra nagy kérdés volt egy éve ilyenkor, hogy egyáltalán folytatjuk-e a munkát. Az önkéntesek létszáma csökkent, a zsoboki alkalmak hangulata veszített egykori fényéből.

És akkor az önkéntesekkel – akik kitartottak a missziós munka mellett -, megfogalmaztuk, hogy változnia kell a Zsobokon végzett munkánknak.

Öt év után először 2017-ben én is részt vettem a gyermekprogramon, ahol sikerült tullépnem az árnyékomat. Ugyanis nevelőként nagyon kiégtem 2012-ben és azóta fiatalokkal és felnőttekkel foglalkozom a VONESZO rendezvényeken. Gyermekekkel nem.

Nagy áttörés volt nekem a 2017. szeptemberi kirándulás, ahol minden korosztály képviseltette magát. De ennyivel nem úsztam meg. Utána szerveztünk három zsoboki alkalmat, melyek összességében – igy utólag látom, hogy – a reményt ugyan hordozták, de mégsem volt bennük a régi tűz. Bennem sem.

Az igazi változást az hozta meg, hogy le kellett mondanunk az egyik alkalmat, ugyanis a 2018. májusi alkalom nem bírta el, hogy a nyolc utazóból négyen lebetegedtek. Dráma volt ez számomra, igazi katasztrófa. Azt hittem vége. Ennyi. Ilyen még sosem volt. Sosem mondtunk le korábban “Zsobokot”.

És akkor tapasztalhattuk meg azt a bőrünkön, hogy amikor valami véget ér, egy új remény fakadhat. Fakadt. Sokkal komolyabban, profibban álltunk hozzá a 2018. júniusi út szervezéséhez.

A HR és maguk az önkéntesek elkezdték komolyabban venni alkalmainkat. Zsókával* és Kinguval** rákapcsoltunk. Nyáron megnyertük első pályázatukat Zsobokra. Elkezdett feltámadni a remény.

Új önkéntesek érkeztek és a nyári szuper alkalom után – melyet Juci*** tára-szervezett velem – újabb fiatal, lelkes tagok érkeztek a csapatba. Valami elindult.

Rengeteg munkánk volt abban, hogy rájöjjünk mire van szükség. Sanya**** megfogalmazása összegzi jól a felismerést. “Mi egy színházi darab két felvonása közötti szünetben megyünk Zsobokra, ezért nem lehet tematikus és minden részletre kiterjedő alkalmakat tartani Zsobokon.” Folyni kell az eseményekkel és hagyni, hogy történjen az, ami. Mi csak világos kereteket kell, hogy adjunk és nagyon rugalmasnak kell lennünk.

Zsobok 2018 szeptember 29, együtt fotó a dm pályázat elnyerése kapcsán

És eljött 2018 szeptember 28.

Ha azt mondjuk, hogy ez az alkalom volt eddig a legjobban összerakott, akkor jöhet rá a reakció, hogy: persze, pont ez, mert most jöttök épp onnan, így könnyű.

De nem is a legjobb volt ez, hiszen nincs ennek mércéje. A lényeg, nem ez. Megújultunk! Ez a lényeg. Semmi izzadságszag, kemény munka, szuper hétvége. Ehhez kellett az összes eddigi 27 alkalom és az eddigi összes önkéntes munkája. És Zsobok.

Végigmentünk azon az úton, ahol szembenéztünk a félelmeinkkel. Rátaláltunk az erősségeinke, összehangolódtunk és újra olyan programokat viszünk amire szükség van. Se többet se kevesebbet.

Miért járunk Zsobokra? Mert Zsobok már mi is vagyunk. Nem vendégek vagyunk, hanem gazdák, gazdái annak, amit képviselünk. Elfogadjuk az embereket úgy ahogy vannak, és szeretünk adni és kapni. Beismerjük ha hibáztunk, és hiszünk benne, hogy a Világ egy jó hely, főleg ha van elég tepertő és töpörtyű.

Bandi bácsi vagyok, álmodó és megvalósító és hibázni akaró.

Jólesz megölelni ma a kiscsaládom. Rátok is bontom a sört este szuper VONESZO-sok! Köszönöm!

Szuper csapat 2018 szeptember 30.

Zsóka* – Dreiszker Zsóka, A VONESZO-önkéntes, HR-koordinátor 2017. szeptembere óta. Zsókával 2017 nyara óta ismerjük egymást, egyik rokonom mutatott be neki, és egyből a VONESZO-ra terelődött a téma. 🙂

Kingu** – Csepregi Kinga, A VONESZO Alapítvány szakmai vezető-helyettese és a kezdetek óta lélekben és testben velünk munkálkodó önkéntesünk. Fő területe a csoportok vezetése nevelőknek. Kinguval 2011 óta ismerjük egymást a Wesley-ről.

Juci*** – Forintos-Berki Judit, 2018 tavaszán csatlakozó önkéntesünk, aki rögvest egy zsoboki alkalom társ-vezetésével hívta fel magára a figyelmet. A VONESZO-ba ZSóka hozta be.

Sanya**** – dr. Hortobágyi Sándor, a mindenes, aki főleg kivitelezésben (sofőr, faragó, fúró, ragasztó, labdázó, stb.) jeleskedik, és a háttér munkákból is bőven kiveszi a részét (marketing, weboldal, hírlevél, stb.). Sanyát már igen régóta ismerem, göröngyös úton, de végül eljutott a VONESZO-hoz, és most hála Istennek Ő is itt van. 2014-ben csatlakozott kedves feleségével.