Megérkeztem

2008.09.08.

“Elérkezett 2008. szeptember 8, Adrienn napja, felkeltem reggel és 8:00-kor elindultam, szülői és testvéri áldások közepette. Egri, Rév és Nusi, három kedves barátom kísért ki a Keletibe. Most éppen a vonaton ülök és Palival beszélgetek telefonon. Mennyi barátom van! A vonat olyan tiszta, mint a patyolat. Annyi embertől kell ilyenkor búcsút venni, folyton telefonálok. Nagyon fura érzés, és mivel érzés nem tudom leírni. Nyugodt vagyok, nagyon nyugodt, és a lelki békém is végre hatalmas.
Egészen ingerszegény utam volt, leszámítva a német fiatalokat. Volt még egy nőci, aki erősen szeretett volna beszélgetni valakivel. Látta, hogy én nem vagyok partner és felhagyott a kisérletekkel. Mondjuk a szemkontaktust kereste utána is, hátha mégis beszélgetek vele. Nem beszélgettem. Nem tudok románul. Egy könnyed mosdó-látogatás és már Déván is voltam. Igazából nem volt szükségem elmenni mosdóba, de ki tudja mennyi idő lesz innen Szászvárosig eljutni.
Elment az utolsó busz Szászvárosig. Sejtettem. A csatlakozásban nem erősek a román testvérek (sem). Nekiálltam stoppolni, de nagy volt a pozíció harc. Aztán megtudtam, hogy kijönnek értem. Két székely kollégám vett fel egy kisbusszal. A hazaút tényleg olyan volt, mint egy székely viccben. Tudom hihetetlen az olvasók számára, de végig én beszéltem hazáig. Biztosan a klíma teszi, új vidék, új szokások. Megérkeztünk a gyermekotthonba. Vacsi sok hagymával. Éppen írok a szobámban, de lassan alszom egyet. Nehéz napok jönnek, kell a pihenés.”

/részlet a saját naplómból, melyet nevelőként írtam, 2008.09.-2009.06. Szászváros, Erdély/

Arra vállalkoztam, hogy 2019.11.27-12.01. között minden nap írok egy-egy részletet a naplómból, ezzel szeretném felhívni a figyelmet egy állandó gyűjtésre.  Legyetek állandó támogatóink, akár 1000 forinttal havonta.
👉https://adjukossze.hu/kampany/a-segitok-segitoi-1286/tamogatom/rendszeres 

2008. október, Szászváros Az első hónapok nevelőként, sokáig nem akartam levágni a hajam és a szakállam.