konkurencia

2018.10.23-26

„Bandi! Megvan még az egy hely a kocsiban?”

Megvolt. Dénes barátom érdeklődött, hogy szabadsága idején eljöhet-e 340 km-t, és átlépve a magyar-ukrán határt, segédkezhet-e nálunk a  VONESZO újabb projektjében, ahol családokat sarkallunk arra, hogy vállaljanak gyermekeket, és hozzanak létre családtípusú gyermekeotthonokat. Három másik barátom mellé ült be szerdán reggel hétkor a kocsiba. Remek lehetett a hangulat az úton,  a kép erről árulkodik.

BAL: Tádé, Dénes, Meory, Zsiga

Jómagam, már kiscsaládommal lent vártam őket Nagyszőlősön. [A harmadik „ö” rövid – a Szerk.] Hétfőn éjjel jöttünk, és szerdáig csak reménykedhettem, hogy egyáltalán elindulnak-e ezek a jófej emberek, hiszen annyi minden közbejöhet manapság. Főleg ilyen elfoglalt emberek esetében. Fantasztikus érzés lett úrrá rajtam, amikor megkaptam a fenti képet. Nah, jól van, úton vannak. Huh.

Kocsijukban az egy főre jutó jogászok száma elérte a kritikus határt, sőt meghaladta. Mind jogászok. Ezzel együtt, vagy ennek ellenére szeretem-e őket? – Nos, ezt most hagyjuk. Lényeg, hogy a szabadságuk alatt eljönnek, és beton oszlopokat szednek ki a földből, hogy gyermekek tudjanak majd itt focizni Bandi bácsival és más mindenre elszánt VONESZO-önkéntessel.

Tádé barátom igen jó marketing tanácsokkal látott el. Egyik tanácsa az volt, hogy említsem meg az embereknek, hogy mi valójában ugyanazt akarjuk, amit Csaba testvér alapítványa, természetesen a helyi és a  VONESZO-s sajátosságokkal. Hallottam egyszer ugyanis Csaba testvért beszélni. Kérdezte tőle a riporter, hogy mire vágyik, mire van szüksége. Ő azt említette, hogy ”konkurenciát” szeretne. Nos, a VONESZO nem a klasszikus értelemben, hanem inkább a szó legnemesebb értelmében az lesz.

Mi gyermekbarát intézmények szociális menedzsmentjét és mentorálását végezzük. Hasonlóság tehát, hogy gyermekek életét szeretnénk jobbá tenni. Ugyanakkor nagy figyelmet fordutunk az őket nevelőkre is.

Tádé barátom még azt is említette, hogy az emberek nem szeretnek sokat olvasni. Nekem nagyon sok barátom jelezte, hogy olvassák a blogomat, hála Istennek. Tehát nekem mások a tapasztalataim. De tudod mit Tádé, teszek egy próbát, most röviden írok.

Serkentette agyunkat a beton oszlopok kiszedése. Barátaim további remek tanácsokkal láttak el. Zsiga azt említette, hogy legyek tárgyilagosabb, meséljek többet arról, hogy konkrétan mit csinálunk. Illetve ő sokkal több képet szeretne látni, mert az beszédes. Szerinte sem olvasnak sokat az emberek.

Legyen akkor barátaim tanácsára ez egy rövid, konkrétabb és képekkel teli, tárgyilagos bejegyzés.

Keddtől péntekig dolgoztunk a leendő gyermekotthonban.

Számok:

  • 13 óra munka a kertben
  • 5 óra takarítás a házban
  • 13 óra adminisztratív és háttérmunka
  • 10 óra utazás
  • 10-12 óra egyéb szellemi munka, ötletelés, beszélgetés a hogyanrol
  • 2,5 liter kávé
  • 24 beton oszlop (+47 méter vas huzal)
  • 4 vas oszlop
  • 18.000 forintnyi eszköz
  • 60.000 forintnyi egyéb ráfordítás
  • 1456 km autózás
  • 7 önkéntes
  • 5mm eső
  • 1 cél
  • van 1 szó: VONESZO!