Egy újabb felfedező utam Kárpátalján

2018.09.13.

“Kézcsókom, most budapesti vendégeket hoztam, de most fizetünk is!”

18:17

Ismét eljött a nap, amikor útnak indultam Kárpátaljára. Ezúttal két éjszakára. A fenti idézetet is képbe hozom, de még történt előtte egy, s más.

A dm pályázatunk díjátadójára mentem közvetlenül az út előtt. Kaptunk ugyanis a dm-től 500.000,- forintot a márciusi zsoboki nőnapunkra. Nagyon izgi volt, mert Novák Péter adta át jelképesen a díjat, őt nagyon bírom.

A dm díjátadó ünnepsége

Megérkeztem a Nem adom fel kávézó elé. Leparkoltam. Novák Péter az utcán toporgott, hogy “hol van az a rohadt fizető automata”, majd ezt látva, odaléptem és segítettem neki. Legalábbis megmutattam azt a parkolási kódot, amit én ütöttem be a telefonomba. Úgy állt a dolog tehát, hogy vagy együtt büntetnek meg minket, vagy együtt nem.

A díjátadó remekül sikerült. Minden szépen ment, kaptunk enni és inni is, majd pont nálam elromlott a mikrofon. Az évek során megszoktam, hogy a “Vitéz” név miatt végig kell várnom mindenkit, amikor névsorrendben halad valami. A “VONESZO”-nál sincs ez másképpen. Sorra kerültem tehát a legvégén, és ki kellett állni negyven ember elé mikrofon nélkül. Mondanom sem kell, nagyon élveztem. Engem az motivál egy-egy felszólalásomnál, minél többen hallgatnak. Egy dologtól félek – és a nejem is erre hívja fel mindig a figyelmemet – hogy ne tévesszem el a fókuszt, maradjak a mondanivalóm lényegénél. Sikerült jó humoros, és egyben drámai módon bemutatni magamat és a VONESZO-t.

Az átadó után közvetlenül elindultam Kárpátaljára. Tomi barátom jött velem, aki jogász és remek tapasztalatai vannak projektek beindításában. Utam célja az volt, hogy rövidre zárjam: van-e keresnivalónk Nagyszőlősön, vagy nincs? Irány Nagyszőlős!

Az évek során, amikor Kárpátaljára mentem, szinte minden alkalommal más határátkelőn jöttem hazafelé, mint ahol kimentem. Így nem tűnt fel, hogy nem Nagyszőlős irányába haladtam, ugyanis a GPS elnavigált, én pedig nagyon jól elbeszélgettem Tomival. Régen láttuk egymást, jöttek a témák. Mikor átértünk a határon – mely most 2 órát vett igénybe – még mindig csak “fura” érzésem volt, mert baloldalon volt a benzinkút. Jobb oldalon szokott lenni. De nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget.

22:37

Átléptük a határt tehát, és elindultunk. Mikor Beregszászra érkeztem, akkor eszméltem fel, hogy nem Nagyszőlősön vagyok. Persze, tök sötét volt mindenhol, és véget nem érően csak dumáltunk. Beregszásztól még 30 kilóméter várt ránk, hamisítatlan ukrán utakon. Éjjel. Izgi volt, de hála Istennek, semmi gond nem volt.

23:07

Megérkeztünk Nagyszőlősre a ferencesekhez, ahol tárt kapukkal várt minket Gergely atya. Ettünk egy fantasztikus vacsorát, és beszélgettünk egy rövidet. Felkészültem a másnapra, és beállítottam a vekkert. Rosszul.

2018.09.14. péntek

8:56

Itt mindig bajban vagyok az idővel. Ugyanis az a furcsaság van Kárpátalján, hogy a kijevi időzónában vannak, és a budapesti időt mérik. Tehát minden hivatal 7:00-kor nyit, és 11:00-kor van az ebédidő. Kárpátalján 11:00-kor van dél.

Egy órával visszaállítottam az időt, de most sem kellett volna, így a 9:00-kor kezdődő találkozóra 8:55-kor keltem fel.

Nagyszőlős, polgármesteri hivatal

A polgármester úr volt olyan kedves, és fogadott a megbeszélttől később. Bementem hozzá. Bocskai Úr egy igen kedves és nagyon természetes ember. Olyan segítőkész, hogy már én éreztem magam kellemetlenül. Amikor kiderül, hogy mik a terveim, máris telefonált egyet és már mentem is Éva irodájába, aki egy másik zavarba ejtően kedves és segítőkész kárpátaljai hölgy. Éva foglalkozik a szociális ügyekkel, és egyből megtaláltuk a közös hangot.

A találkozókat György barátom szervezte le nekem, aki nélkül gyakorlatilag sehol sem tartanék. Ezúton is hálás köszönet!

10:47

Miután beszélgettünk, egy újabb tanácskozásra vonultunk el Gyurival és az egyik nagyon kedves ukrán barátjával. Ittunk egy kávét és csináltam pár szelfit.

Összegzés az ebédnél

Mire jöttem rá eddig és mikbe tudtam bevonni azokat, akikkel tárgyaltam?

  • kell egy ukrán VONESZO Alapítvány
  • kell egy ingatlan, ahová befogadjuk a családot
  • kell egy házaspár, akik befogadnak 10 gyermeket
  • minderre egy szuper fenntartható rendszer (ebben vagyunk a legjobbak)

11:53

Ezután a járási tanács vezetőjével találkoztam, aki hatalmas segítséget adott a leendő alapítvány megalapításával kapcsolatban. Ekkor megint beugrott valami: nem ettem ma még. Csak kávéztam.

Elindultunk Gyurival enni, és biztos voltam benne, hogy Tomi barátom – aki eközben a helyi viszonyokat mérte fel – valahogyan megtalál minket. Ő olyan túlélő típus.

Kicsit olyan volt aznap Nagyszőlősön, mint régen a Sziget Fesztiválon. Jártam még a Szigeten, amikor az emberek 20%-ának volt csak mobilja és nekik csupán a fele merte elhozni bulikba magát a készüléket. Az elhozott telefonok 10%-án volt pénz, és ezt 10% vallotta be. Így szinte semmi esélyed nem volt rá, hogy bárkit is megtalálj, aki elveszett a csapatból. Általában tízen indultunk a Szigetre, és a bejáratig 2-3 főt már el is veszítettünk. Majd valami csoda folytán reggel 5-6 között mégis mindannyian együtt indultunk haza.

Nagyszőlősön nem tudtam használni a telefonomat. A „Szigetes” időkre emlékeztetett. Tomi az utunkba akadt. Éppen egy nénivel beszélgetett. A piacon volt szőlőért, és bejárta a városnak ezen szakaszát. Szemlélődött.

12:28

“Kézcsókom, most budapesti vendégeket hoztam, de most fizetünk is!” Helyi barátom köszöntötte a helyi étterem tulajdonosát. Szeretem Kárpátalját. Ezek után bevittek minket egy VIP részlegbe.

Errefelé a menük általában 700 forint körül voltak, és ezért olyan ételt eszik az ember, mint sehol máshol. Mi csak egy levest ettünk, és közben átbeszéltük a napot. Felkészültünk a délutáni megbeszélésre, ahol ismét asztalhoz ültem Németh Sándor Úrral, aki a helyi Karitász vezetője. Valamint Gergely atyával, aki misszióban tevékenykedik, mint ferences rendi szerzetes.

13:43

Visszamentem a szállásra pihenni, és összeszedni a gondolatokat.

Nagyon kezdett összeállni a kép. Egyszerre élveztem és félelmekkel teli volt ez az egész. Erősen koncentrálnom kellett, mert már fáradtam.

14:00

Leültünk beszélgetni. Életem legszebb élménye lett belőle. Annyi kérdésem volt, hogy nem győztem őket sorolni. Ekkora már nagyon összeállt, hogy mit akarok.

Miről beszélgettem a két, családtípusú gyermekotthonokban járatos tárgyaló partneremmel?

Egy felelős házaspár akkor mer állami gyermekeket vállalni bárhol a Világon, ha biztonságban tudhatják gyermekeiket és megfelelnek az állam által előírtaknak.

Kárpátalján, ha valaki családtípusú gyermekotthont indít – tehát egy házaspár magához vesz 10 gyermeket -, akkor az ukrán állam gyermekenként 110 eurónak megfelelő hrivnyát ad a családnak, illetve a szülőknek a gyermekek után járó összeg 35%-át fizetik ki. Mellette a szülők nem dolgozhatnak hivatalosan máshol. Ez lesz ilyenkor a hivatalos 8 órás munkájuk – ami valójában 24 órás.

Könnyen kiszámítható, hogy egy 12 fős család (10 gyermek 2 felnőtt) így 1620 euróból kellene hogy megéljen. Ukrajna olcsóbb hely, mint Magyarország, de ennyire nem. Úgy kell számolni, hogy egy 10 fős családban akkor lehet minőségi nevelést és biztos jövőt adni a gyermekeknek, ha családtagonként 180 euró bevételt prognosztizálnak. Így tehát a példánkban szereplő 12 fős család bevétele 2160 eurónak kellene lennie. Ez egy picivel a létminimum feletti életet biztosítaná.

Ennyi egy családtípusú gyermekotthon össz bevétele = 1620 euro

Ennyi kellene a létminimumhoz = 2160 euro
Hiány a létminimumhoz = 540 euro

Ma egyházak és alapítványok azzal segítik a családtípusú otthont üzemeltető családokat, hogy ingatlant adnak nekik, ahol minimálisan kell csak hozzájárulni a rezsihez. Segítenek az iskoláztatásban, nyaraltatásban, és sokszor adnak tisztító és tisztálkodó szereket, valamint élelmiszer adományt. Ez biztosítja a családok számára, hogy megélhessenek. Ez az az 540 euro, ami nem hiányozhat a család kasszájából. Ehhez a szakmai és emberi háló is nagyon fontos a családoknak.

Elmeséltem tárgyaló partnereimnek, hogy mi, a VONESZO, ezt szeretnénk megvalósítani, hiszen ebbe  van tapasztalatunk. A hiányzó összeget szeretnénk minden induló családnak biztosítani.

15:00

Még mindig ott ültünk és beszélgettünk. Majd, Gergely atya átvette a szót. “Bandi, ez nagyon jó ötlet! Adunk nektek egy ingatlant. Nézzük is meg.”

Bandi, Tomi, Gergely atya

Jöhetne a kérdés, hogy miért nem ők, a katolikus egyház szeretnének a fenntartók lenni? Miért szükséges a VONESZO? És a kérdés nem is alaptalan.

A VONESZO-ban az a potenciál, hogy számos helyen már támogatókkal rendelkezünk. Valamint, olyan humán erőforrásunk van lelkes, fiatal önkéntesekből, amelynek szervezése nagy feladat. Gergely atya ezért látja jónak, ha együtt indítjuk útnak ezt a projektet.

Távlati célunk, hogy több otthont hozzunk létre és a gyermekeknek egyfajta tanodát is üzemeltessünk. A nevelőknek beszélgetéseket, kurzusokat, konferenciákat szervezzünk. Erre már nincs kapacitása a ferences rendnek.

Megtetszett tehát az ötlet Gergely atyának, és belevágtunk.

Megnéztük az ingatlant.

A leendő családtípusú gyermekotthon épülete

19:00

Találkoztam egy házaspárral, akik szeretnének ilyen modellben gyermekeket vállalni, de – ahogyan a feleség fogalmazott – pont erre vártak. Az volt számukra a rémisztő, amit ide felvázoltam, az anyagiak, és a bizonytalanság. Arra vártak, hogy valahogy lendületet kapjanak egy új szervezet megjelenésével.

23:00

Leültünk kicsit a kertben. Pihentem, és beszélgettünk egy sör mellett a napunkról. Nehéz volt, és eredményes. Ezért jöttem. Karnyújtásnyira az első VONESZO Alapítvány által felkeresett család, akik vállalják, hogy családtípusú gyermekotthonban nevelnek maximum 10 gyermekekt.

2018.09.15.

9:30

Hazaindultunk, a határon megint álltunk vagy két órát, de velem madarat lehetett volna fogatni. Nem hatott rám a várakozás.

15:03

Hazaérkeztem a kis családomhoz és egyből mentünk nagymamám 90. születésnapjára. Kilencven éve alatt három gyermeke, kilenc unokája és tizenkilenc dédunokája született. Hatvannyolc éve él házasságban nagypapámmal. Boldog születésnapot Nagyi! Köszönjük, hogy vagy nekünk!