Ez indított

Családom egyik fele 2018. szeptemberében

Egy alapítványt vezetek, édesapa vagyok, nagy a családom és nagy a baráti köröm, így ezernyi érdekes dolog történik velem. Egyik alkalommal a cimboráimnak meséltem az alapítvány aktuális útjáról, majd utána megkérdezték: “Bandi, miért nem írsz blogot? Ezek, amik veled történnek, olyan blogosak, csak meg kell tanulnod írni is, mert dumálni azt tudsz.”

Szeretném közelebb hozni Hozzád, hogy hogyan telnek a napjaim, milyen nehézségek, szépségek vannak egy alapítvány vezetésében, és ezzel együtt, hogyan tudok megmaradni az apa/férj/társ/barát szerepekben is. Úgy gondolom, hogy, ha megosztom Veled élményimet, nehézségeimet, örömömet, ha le tudom írni, hogy mi van bennem, akkor egy kicsit jobban összeáll számomra is a kép.

Egyik nap Gáspár barátomat kérdeztem, hogy milyen volt a nyaralása, melyet Görögországban töltött. Három hétig egy hátizsákkal mászkált a szigeteken és a tengerpartokon. Gáspárom csak ennyit válaszolt: “Cimbi, én annyit tudok mondani erről a három hétről, hogy jó volt. Te, ha leugrasz öt percre a közértbe egy kefirért, mire hazajössz, egy másfél órás sztorival állsz elő a közértben történtekről.”

Közösségi oldalamon osztottam meg egyszer-egyszer a gondolataimat. Többen jelezték, hogy amikor olvassák, átélnek általa érzéseket, ad nekik valamit. Adni pedig szeretek. Remélem, Neked is tudok.

Megtisztel, ha velem tartasz, jó utazást!

/Bandi bácsi/