A festő hátralép kettőt

Vezetünk

Régóta érik bennem, hogy megosszam veled az elmúlt VONESZO és picit a magánéleti időszakomat és az előttünk álló pár hónapot, vagy akár évet. Nem leszek rövid, de cserébe hosszú. Blogom lényege, hogy „Bandi” oldaláról mutatom be a Világot, és ezért szabadabban, saját stílusomban írok. Nézzük akkor ennek margójára először a jövőt, majd aztán a múltat.

Kutya nehéz időszak után, most egy igazán szuper tavasz jöhet. Régen voltam már ennyire feltöltve és ennyire reményekkel teli. Újabb önkéntesek érkeztek a Csapatba 2018-ban és most újabbak érkeztek 2019-ben is. Lassan és kis létszámmal igyekszünk beépíteni őket és már sokan megtalálták a helyüket.

Digitális falunap, egy házikó felújítása, NŐNAP, laptop áradat és indulunk a Vivicittan most először, mint VONESZO. És még ki tudja mik lesznek.

​Hetedik éve vezetem a VONESZO-t sok lelkes taggal, igazi társsal. Azt látom, hogy közeleg​ és megérett a helyzet is arra, amikor több ponton muszáj vagyok átadni a stafétát. Olyan sok a munka és a lehetőség, hogy kell a friss erő. Eddig is kellett és jött is, és most azt látom, hogy már azok tanítják be az újabb önkéntesek, akiket annak idején én hívtam be.​ Szilárdul a rendszer.​

Olyan jó látni, hogy egy kerekasztal beszélgetésen nekem meg sem kell szólalnom, mert a régebbi társaim szóról szóra mondják el a frissen érkezett önkénteseknek azt, amit jómagam olyan nehezen és egyedül kellett, hogy képviseljek.​ Persze, azért mostanában is megszólalok. :)​

Amikor visszahallom a saját mondataimat – melyek az évek során természetesen közösen alakítottunk – olyan, mint amikor a festő kettőt hátralép és rátekint a művére. Ezt a művet azonban sokan és sok évig alkottunk és idén felszállunk az “utazó sebességre”.​ Stabilizálni kell a rendszerünket, amit kialakítottunk.

Lépjünk akkor hátra kettőt, és nézzük az alkotást.

A 2018-as évben nagy vállalást tettünk azzal, hogy szeretnénk beindítani egy családtípusú gyermekotthont Nagyszőlősön – erről egy külön helyzetjelentés érkezik, amint vannak fejlemények -, és a fentebb ​említett programok is sok munkát és sok önkéntes jelenlétet kívánnak.

Említettem, hogy kutya nehéz volt. Igen, ha valamit jól akarsz csinálni az nagyon nehéz. Előző évben elindult a blogom, a coaching vállalkozásom és emellett kellett felhozni a VONESZO-t arra a profi működési szintre, aminek utolsó munkálatai zajlanak. Mitől profi? Lehetne inkább azt mondani, hogy most már nagyon világos az irány és az, hogy hogyan érjük el a rész célokat. Illetve remélem számodra is tisztult a kép. Egy tiszta mondat is született: „Gyermekbarát intézmények mentorálása és szociális menedzsmentje” ezt végezzük. Szerintem ez profi.

Sokat pályázunk és profi alapítványokkal mérkőzünk meg programjainkkal – több fronton. Hatalmas áttörés, hogy tudunk már nyerni is. Közgazdász barátaim talán úgy mondanák, hogy frissítettünk a piaci kínálatunkon. Sok, nagyon sok remek alapítvány van, nehéz a mezőnyben kitűnni. Sőt, az az érdekes, hogy úgy akarunk kitűnni, hogy azzal a „kitűnéssel” ne az „eladhatóság”, hanem a szakmai munka legyen a domináns. Ez nehéz, hiszen remek szakemberek dolgoznak a civil szektorban.

Zsobokon stabilizálódott a jelenlétünk és igen izgalmas évnek nézünk elébe, melyet tavaly 2 pályázattal is alátámasztottunk.

Összeségében nagyon hálás vagyok az Istennek, hogy ezt a munkát végezhetem, melyet rengetegen támogatnak.

Szeretném megköszönni Neked a jelenlétet és arra buzdítalak, hogy ha ennél lényegesen összeszedettebb értékelőket szeretnél hallani, akkor gyere el minden év végén novemberben az évzáróra. Ott bőlére eresztettük 2018 novemberében is az összefoglalókat.

Köszönöm, hogy Vagy és nagyon szép napokat kívánok!

Bandi bácsííí

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

16 − 5 =